A református templom

A község lakosságának 80 százaléka református vallású. Az írások szerint településünknek 1737-től egy fából készült temploma volt a falu közepén, amit 1790-ben bontottak el. Ennek a templomnak a tornya később, 1787-ben épülhetett, amit egykori felirata bizonyít, amely így hangzott:

A putnoki lelkészi hivatalhoz tartozó Hét községbeli református templom 1786-87-ben a falu keleti szélén épült, késő barokk stílusban. Tornyát 1828-ban építették. A templomnak egy nyugati bejárata van, a torony alatti előtéren keresztül juthatunk a templomtérbe. A külső kapu fölött márványtáblán „Ujváry Ignác 1827” felirat olvasható. A templomnak két harangja van, a nagyobbik 225 kilogrammos, amit Seltenhofer Frigyes öntött 1894-ben Sopronban. Rajta ez az írás található:

"Mind nemes, reformált hitben az úr nyája,
Amikor én lettem Hétnek hangzó szája.
Szólottam is Hétnek nem egyszer, de hétszer,
Bár hallaná meg Hét szómat naponta hétszer."

A kisebb harang 75 kilós, melyet Szlezák László öntött 1933-ban Budapesten. Harmóniuma 12 regiszteres. A templom épületében régi ónedényeket is őriznek. Kegyszerei között van egy ónkehely 1757-ből; a hitközösség büszkélkedhet ónkannáival az 1743-as, illetve az 1744-es évekből; és a hétiek birtokában van egy óntányér 1737-ből. A templom ezüstkannája 1811-ben készült. A templom 15 x 8 méter alapterületű, átépítve nincs.

A templom 18. századi famennyezetét közel ötven évig nádstukatúr, meszelés fedte. 1993-ban a belső felújítás alkalmával került újra elő az 1780-as években készült deszkamennyezet. Alapterülete: 15 x 7,9 méter, 118,5 m2. A teljes mennyezet 8 x 8, 64 kazettából áll, ebből 4 kazettányi részt a középen elhelyezkedő úgynevezett „láda” (királykazetta) foglal el. A mennyezet anyaga fenyőfa. A templom hosszirányában négy, körülbelül 3,7 méter hosszú és átlagosan körülbelül 0,85 méter szélességű deszka található, amelyet kovácsoltvas szögekkel erősítettek a fenyőfa kötőgerendákhoz. Egy-egy deszkasávra két kazettát festettek fel. A kazetták átlagban 1,85 x 0,85 méter méretűek.

 

A mennyezet festése:
A famennyezeten két különböző korú festékréteg található.

A 18. századi réteg szerves kötőanyagú temperafestés. Díszítése alapján a 18. század második felében elterjedt, úgynevezett medaillonos festésű kazettás mennyezetek közé tartozik. Hasonló stílusú famennyezetek az egykori Gömör vármegye több református templomában előfordulnak, így például Tornakápolnán, Zádorfalván, Edelényben.
A mennyezet kazettája azonos festésű. A deszkák alapszíne középkék. A kazetták közepén piros keretben (medaillon) törtfehér alapszínen két sárga szirmú virágfej látható fekete kontúrozással. A fehér alapszínű részen fekete színű vonalháló található, és kazettánként váltakozva piros, kék foltok jelennek meg.

A 18. századi festést közvetlenül lefedi a 19. századi réteg, amely a medaillonos díszítéshez hasonlóan minden kazettában azonos. A kék alapszínre úgynevezett patron (sablon) segítségével egész alakos, búzakévét tartó puttókat festettek fehér és fekete színezéssel. A puttók köré, ugyancsak sablonnal, bronzporral megfestett csillagok kerültek.

Nyugati karzat:

A közel 8 méter hosszú bejárat fölött elhelyezkedő karzatot két faoszlop támasztja alá, a mellvéd középső része előre ugrik. Ezen a szakaszon rácsos az egyébként osztatlan, alsó és felső párkánnyal díszített mellvéd. A jelenlegi barna színű olaj átfestés alól súrlófényben jól kivehetően előtűnik a 18. századi ornamentális festés, amely mellett a 19. században készült famennyezet festésével azonos csillagos festés is megjelenik. A karzat faanyaga fenyő, szerkezete ép. Helyenként rovarfertőzés nyomai láthatók a mellvéd faanyagán. Kiegészítés: A templom bejáratához vezető járda mindkét oldalán emlékoszlopokon elhelyezett öntvénytáblák emlékeztetnek az első világháborúban elesett hősökre. A templomtól jobbra tufakőből rakott nagyméretű emlékmű áll, rajta a bronz dombormű gránátot dobó harcost ábrázol. Márványtáblákon a hősök nevei olvashatók.

Szószék-korona:

A szószék a templom déli oldalán áll. Lábazata, kosárrésze téglából épített. A különleges, szép formájú kosár fehérre meszelt. A kosarat és a koronarészt a falon elhelyezett festett fatábla kapcsolja össze. Rajta bibliai idézet, valamint a berendezés készítésének dátuma „1787” olvasható. A szószékkorona és az említett tábla helyreállítására az egyház önerőből vállalkozott. A restaurálás a tárgyak konzerválását és a 18. századi, jó állapotban lévő festés bemutatását tűzte ki célul. A munka 1997-ben készült el.

Úrasztala:

A fenyőből készült asztal négyszögletes, sarkain, oldalain ívesen lekerekített lappal és tömör, tárolásra alkalmas lábazattal 1778-ból származik. A többször átfestett úrasztala restaurálásának során viszonylag jó állapotban került elő a 18. századi festés, és ismét láthatóvá vált az asztallapra festett évszám is.