Hét
Gazdaságtörténet
Hét községet a történelem mindig is szűk határok közé szorította, de a jó minőségű földek és a szorgalmas, dolgos lakosság hozzásegítették ahhoz, hogy a környéken, virágzó településként
tartsák számon. A népesség gazdasági ágankénti összetétele a mezőgazdaságból élők túlsúlyát mutatta. Ez az arány a Sajó - völgyében - a már korábban iparosodott vidéken - nem volt jellemző, ám az általánostól való eltérést a település kedvező fekvése, valamint a gazdálkodás jó adottságai magyarázták. Az iparban dolgozók aránya a falu létszámának növekedése ellenére sem változott 1945-ig. A nehézipar felgyorsított fejlesztése következtében emelkedett a bányászatban és a kohászatban dolgozók aránya, s a termelőszövetkezet megalakulását követően is elérte a mezőgazdaságban dolgozók számát.
A szomszédos településekhez viszonyítva az ipari tevékenység vonzó hatása Hétben érvényesült legkevésbé, bizonyítva azt, hogy a jó termesztési adottságok és az eredményes paraszti gazdálkodás, tehát a szervezett, magas színvonalon és szakértelemmel végzett mezőgazdasági munka is nyújthat az iparival azonos életszínvonalat, megélhetési lehetőséget.
Az alábbi táblázat bizonysága szerint más tevékenységi területek nem voltak jelentős tényezői a foglalkozási struktúrának:
A mezőgazdaságból élő népesség életmódjának elemzésénél figyelembe kell venni, hogy a községnek nagyon kicsi a határa. Ezt némileg ellensúlyozta, hogy a szántóföldi művelésbe vont földek jelentős
része jó minőségű, jól termő, elsősorban a zöldségfélék termesztésére kiválóan alkalmas folyó menti hordalékos talaj. Mivel a lakosság zöme mezőgazdaságból élt, de a korábban említettek miatt a művelésre alkalmas föld kevés volt, természetes, hogy a földbirtokkal rendelkezők jelentős része csupán néhány holdon gazdálkodott, kis területű paraszti üzemszervezeteket alakított ki. Hétben a birtokosok kétharmada 10 kh alatti kisbirtokos volt. A földosztás eredményét mutatató 1949. évi összesítés tanúsága szerint az 1-10 kh közötti birtokok száma lényegesen megnőtt, ami
Hét község határa 1895-1965 között számottevően nem változott, de a művelési ágak szerinti megoszlás jelentősen módosult. A rét és a legelő rovására megnőtt a szántóföldi művelésbe vont terület nagysága, s ez jelentősen módosította az arányokat. A faluban soha nem foglalkoztak szőlőműveléssel, s a szomszédos falvaktól eltérően nem volt, illetve a hatvanas évek végéig sem nőtt jelentősen az erdőterület.
Az állattartás kiemelkedő szerepét a jó takarmányozási lehetőség, valamint a paraszti gazdálkodás szerkezete is magyarázza. A lakosság számához viszonyítva mindig is jelentős volt
az állatállomány. Amíg a szomszédos településeken az 1900-as évek elejéhez viszonyítva az állatállomány számbeli csökkenése az általános, addig Hétben ez az eredetileg is magas szám a múlt század folyamán tovább emelkedett. Figyelemreméltó a jelentős lóállomány is, amely szintén a héti paraszti gazdálkodás jellegzetességeivel magyarázható. A település gazdálkodásának jellemzője, hogy a szántóföldön emberemlékezet óta termesztenek olyan növényeket, amelyek ugyan rendkívül munkaigényesek, de nagy jövedelmet biztosítanak. Így a zöldségtermesztésnek, a héti káposztának és a dinnyének jó híre volt a környéken.
A termést a gazdák maguk értékesítették a környező falvakban, vagy szekerezve szállították azt a közeli városok piacaira. Ezeket a hagyományokat a településen megalakított termelőszövetkezet is sokáig megtartotta.
Mintagazda” 3. típusú termelőszövetkezeti csoport alakult 1950-ben, mely 1956-ban megszűnt. „Rákóczi” 1. típusú termelőszövetkezeti csoport alakult 1951-ben, megszűnt 1956-ban. „Újgazda” 1. típusú termelőszövetkezeti csoport alakult 1951-ben, megszűnt 1956-ban. A forradalmat követően Hétben 1956 és 1960 között ismét egyéni gazdálkodás folyt, amely a növénykultúrákban, a munkamódszerekben, a paraszti élet rendjében visszatérés volt az 1945 előtti időszak úgynevezett „hagyományos” paraszti gazdálkodásához. A falu gazdái ugyanis soha nem fogadták el és nem ismerték el a kommunista állam rájuk kényszerített szövetkezeti formáját, mindig is a magán gazdaságok eredményességében hittek. A visszaemlékezések szerint fél évtizedes egyéni gazdálkodás után 1960-ban központilag ismét megkezdődött a szövetkezeti forma visszaállítása. A hatalomnak különböző ráhatással néhány tekintélyes középparasztot sikerült megnyernie, így ezt követően közel három hét alatt befejeződött a termelőszövetkezet újbóli meg-
alakítását előkészítő szervezési munka. A feljegyzések szerint 1960. december 30-án került sor az alakuló közgyűlésre, amely határozatával kimondta, hogy Hét községben megalakult az Egyetértés Termelőszövetkezet. A héti gazdák közel öt éves tiltakozása és ellenállása a termelőszövetkezeti forma ellen később következményekkel járt, mert a héti szövetkezet önállóságát - a szocialista rendszer akkor bevezetett, az új gazdasági mechanizmus szellemében hozott - központi döntés hatására 1968. december 31-én megszűntették. A dokumentumok szerint 1969. január 1-jétől a serényfalvi „Új Barázda” és a putnoki „Győzelem” termelőszövetkezettel „Egyetértés” néven egyesültek.
Forrás: Dobrossy István – Fügedi Márta: Termelés és életmód
Debrecen, 1983
Kiegészítések: Fónagy István
Debrecen, 1983
Kiegészítések: Fónagy István